Mesék az örökbefogadásról

Ungvári Bélyácz Betti: Égből pottyant boldogság

Már az igazán kicsik is megérthetik a gerlepár történetén keresztül, milyen fájó dolog az, ha valakinek nincs saját gyereke (fiókája), és mennyire nagyszerű dolog, ha azáltal, hogy egy másik mama lemond a saját kicsinyéről, mégis családdá válhatnak. A mese azt is megsúgja a kicsik szívének, hogy egyáltalán nem számít, ha a fióka nem hasonlít a szüleire, a lényeg az, hogy szívből szeretik egymást.

Rövid mese, éppen annyi, amennyit a legkisebbek is képesek egyszerre befogadni, feldolgozni. Pál Rita gyönyörű rajzai teszik igazán élővé.

Ungvári Bélyácz Betti: Tündérkerti mese

Egy kicsit nagyobb gyerekeknek szól az örökbefogadásról. Az örökbefogadók itt tündérek, akinek a háza elé egy éjjel letesznek egy kis csomagot: egy embergyereket. Ők nagy szeretettel fogadják a kislányt, akinek ugyan nem a testén, hanem a szívében nőnek a szárnyai, mégsem kell emiatt búsulnia, hiszen a szeretet szárnyán érkezett meg örökbefogadó szüleihez, és ennél szebb adomány nincs is a világon.
A mesében már feltűnik az örökbeadó szülő képe is, a tündérmama elmagyarázza Liliánának, hogy nem azért hagyta őt az erdőben az édesanyja, mert nem szerette, hanem mert nem tudott gondoskodni róla, ezért megkereste azokat, akik a legjobbat tudják adni neki.
Kedves mese, amelyet szintén Pál Rita rajzai tesznek különösen bájossá.

Azt hiszem, nem kell feltétlenül örökbefogadó családnak lennünk, hogy szeressük, értsük ezeket a meséket. Jó, ha a családjukba született, és a családjukban nevelkedett "édes"gyerekek is tudnak arról, hogy némely gyereket nem a vérszerinti szülei nevelnek, de ez nem jelenti azt, hogy ők mások lennének. A toleranciára nevelést nem lehet elég korán kezdeni.

Mindkét könyvről, illetve a szerzőről is bővebben olvashatsz a www.orokmesek.hu weboldalon.

• www.orokmesek.hu