A látogatói élmény fokozása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Az oldal további böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom További információ
Tyukanyo.hu
Versek, mesék, receptek, gyűjtemények, listák, ünnepi ötletek, kézműves leírások tyúkanyóknak és kiscsibéknek!
www.tyukanyo.hu

Eliza Beth: Az erdei manócska ajándéka

2012. December 15., 00:01

Zozó, az iciri-piciri erdei manó karácsonyi lázban égett. Megtudta, hogy az emberek világában ilyenkor mindenki ajándékot ad a családjának, barátainak, azoknak, akiket szeret. Idén én is megajándékozom a szeretteimet! - döntötte el. Aztán rögtön el is szontyolodott. Igen ám, de mivel lepje meg őket? Zozó, az iciri-piciri erdei manó törte apró fejecskéjét, miközben a karácsony közeledett.

Az erdő állatai kíváncsian figyelték, ahogy Zozó, az iciri-piciri erdei manó lógó orral járt reggeltől estig. Nem bánatában lógatta az orrocskáját, csak figyelt, keresett, hátha meglát valamit, amit ajándékul adhatna. Talált is gombát, makkot, szelíd- és vadgesztenyét, szép színes őszi leveleket, a baj csak az, hogy ilyet akárki találhat az erdőben. A családja, barátai is. Nem jó! Elment a manóboltba, de mivel ő még iciri-piciri erdei manó volt, nem volt pénze, amiért vásárolhatott volna. Pedig hej, de szép alapanyagokat látott a hobbiboltban! Igaz, szerszámai sem voltak, amikkel elkészíthette volna őket. Azt sem tudta, hová bújhatna el, hogy titokban készülődhessen. Zozó, az iciri-piciri erdei manó elkeseredett.

Eliza Beth:Az erdei manócska ajándéka

Eljött december. Hideg lett az idő, az állatok vacogtak. A föld is didergett, nem volt takarója. Egy reggelre megfagyott minden, a víz, a lehullott falevelek, a fák ágain csüngő esőcseppek. Még a napocska is hidegen sütött, nem bírta felmelegíteni a levegőt, csak szikrázott a jégen mindenütt. Zozó, az iciri-piciri erdei manó csodálkozva bámulta ezt a rengeteg szépséget. A faágakra fagyott víz jégpáncélján szivárványként csillogott át a napfény. A szarvas agancsán is jégcsap lógott, patája kopogott a kemény talajon. Gyönyörű volt, de Zozó, az iciri-piciri erdei manó még mindig nem talált megfelelő ajándékot a barátainak.

Ekkor eszébe jutott, hogy a jégből farag egy kis szobrot, és azt adja át karácsonykor. Úgy is tett. Ehhez nem kellett más, csak a bicskája, és a szorgalma. No meg idő, ami erősen fogytán volt már. De Zozó, az iciri-piciri erdei manó ha egyszer elhatározott valamit, azt véghezvitte. Faragott rendületlenül, és kincseit elrejtette egy fa odvában. Szépen gyűltek a szobrocskák, mindegyik más volt, és mindegyik szebb az előzőnél.

Karácsony reggelén Zozó, az iciri-piciri erdei manó összehívta szeretteit az erdei tisztásra. Ott volt a mamája, papája, a testvérei, az egész családja, rokonsága, barátai, az erdő állatai, a bogaraktól a medvéig. Mind bámulva fogadták az ajándékukat, megcsodálták egymásét is, igyekezve két egyformát lelni közöttük. A nap is lekukucskált fentről, hogy lássa, mi történik a tisztáson. Az erdőlakók örültek a szépségnek, és meleg hangon köszönték meg a meglepetést.

Ekkor erős szél támadt, és felkapta a jégszobrokat. Zozó, az iciri-piciri erdei manó hiába kapkodott utánuk, az irigy szél a magasba repítette, megforgatta őket, majd elsüvített velük.
– Ne búsulj! – vigasztalták Zozót a társai. – A karácsony a szeretet ünnepe, és most a te szereteted jele lepi el a világot. Nézd csak!

Az emberek világában aprócska, hideg pettyek szálltak a levegőben. Először csak ritkán, aztán egyre sűrűbben, betakarva az egész környéket. És senki sem sejtette, hogy amit ők hópehelynek neveznek, az valójában Zozó, az iciri-piciri erdei manó jégszobrocskája.

Azóta Zozó, az iciri-piciri erdei manó minden esztendőben hópelyheket farag, hogy megajándékozhassa a világot fénnyel, örömmel, szeretettel, betakarja a földet puha, vastag takaróval. Az idők folyamán sok-sok segítője akadt, így telente mi is gyönyörködhetünk az ajándékaikban, melyeket a legnagyobb szeretettel készítenek el számunkra.

Címkék
Értékelés
5 / 5 (35 szavazat alapján)
Témához kapcsolódó további cikkeink
Adventi naptár 2012December elsejével kezdődően sok családban nyitogatnak adventi naptárt. Idén is virtuális adventi kalendáriummal készültünk nektek, kedves olvasóink.
Nágel Zsuzsi: Bibebábó és LélaHol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Bibebábó nevű őrangyal. Na jó, ne szépítsük, igazából ez idáig még senkinek sem volt az őrangyala, bár nagyon szeretett volna már az lenni...
Hans Christian Andersen: A FenyőfaÁllt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre.
Hans Christian Andersen: A Hóember- Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! - kiáltott fel elégedetten a hóember. - Új életet lehel belém ez a jeges szél! De mit bámul rajtam az az izzó képű odafönn? - A napot gondolta, amely éppen akkor hajlott nyugovóra. - Felőlem bámulhat, ugyan nem hunyorgok, szemem se rebben!
A hozzászólások betöltése folyamatban van.

A hozzászóláshoz egy érvényes e-mail cím megadása szükséges, de ezt nem tesszük közzé. A hozzászólás maximum 255 karakterből állhat, és HTML tagek használatára nincs lehetőség benne.