Március 8.- Nemzetközi Nőnap

Sokan gondolják, hogy a Nőnap csak egy a szocializmusban gyökerező műünnepek közül, ezért aztán okot látnak annak mellőzésére. Holott a Nemzetközi Nőnap nem szocialista ünnep; Amerikában 1909-ben, Európa néhány országában 1911-ben tartottak először ilyen napot.

Természetesen ma már nincs politikai felhangja ennek a napnak. Mint annyi más ünnep, ez is szinte kizárólag az ajándékozásról szól –na meg persze egy kis plusz törődésről.

Nőként nem arra vágyunk, hogy az év egyetlen napján valami külső elvárásoknak megfelelve kitüntetett figyelemmel vegyenek körül bennünket. Pontosabban ne csak egyetlen napon. A figyelem pedig legyen állandó és igazi, értő és odaforduló. Elmúltak azok az idők, amikor fárasztó szakszervezeti ünnepségen kellemetlen, sikamlós poénokkal fűszerezett beszédekben köszöntötték e jeles nap alkalmából a női dolgozókat. Ilyenkor egy napra Hölgyek lettünk, nagy kezdőbetűvel, bár nem komolyan vehető hangsúllyal, elhomályosodó tekintettel vázolták fel a férfiak, miket is köszönhetnek nekünk. Hervadt hóvirágcsokorral, alkoholgőzzel és vékony jutalomborítékokkal súlyosbították az est kínosságát. Sejtésem szerint a legtöbb nő örül, hogy már nem akarják őket ezen a módon ünnepelni.

A szüfrazsettek azért harcoltak, hogy a nőknek és férfiaknak egyforma jogaik legyenek, deklaráltan egyenrangúak lehessenek az élet minden területén. Sajnos másfél évszázaddal később még mindig vannak e téren hiányosságok, éppen ezért kedves férfiak: legalább Nőnapon legyen az, amit a nők szeretnének. Mondjuk vállalják át a családi és háztartási teendőket, és akkor se morcoskodjanak, ha a feleségük a barátnőjükkel akarja tölteni ezt a napot.