A látogatói élmény fokozása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Az oldal további böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom További információ
Tyukanyo.hu
Versek, mesék, receptek, gyűjtemények, listák, ünnepi ötletek, kézműves leírások tyúkanyóknak és kiscsibéknek!
www.tyukanyo.hu

Köröz a gólya 14. rész: Születéstörténet

2008. Június 10., 10:01
Megszületett Bogi. Legszívesebben világgá kiáltanám, hiszen mindenkinek tudnia kell, hogy íme, itt van a földkerekség legtökéletesebb pici kis lénye, a mi Bogink. Ha valaha is azt hittem, hogy el tudom képzelni, milyen a szülés, hát nagyot tévedtem. Nem olyan, nagyon nem. Mindennél fájdalmasabb és mindennél felemelőbb.

De haladjunk sorjában. A szülés úgy kezdődött, ahogy azt mindig is kívántam: elfolyt a magzatvíz. Így nem volt kétséges, hogy beindult a szülés, nem kellett felesleges köröket futnunk, hogy jajj, vajon ez már AZ-e, vagy csak jóslófájások?

Szóval kedd este történt mindez, békésen olvasgattam a kanapén, amikor egy pukkanást hallottam -tényleg hallottam!- és azzal már jött is a víz. Szerencsére tiszta, áttetsző folyadék -amikor zöldes, szürkés vagy egyéb árnyalatú, akkor általában valami gond van. Még lezuhanyoztam, a magzatvíz továbbra is folyt, ezért egy pelenkával béleltem ki az alsóneműmet, úgy ültem a kocsiba. A kórházi táskába csak a telefonomat, töltőt, fényképezőt, a papírjaimat és egy üveg ásványvizet kellett bedobni, egyébként már minden be volt készítve.

10 perc alatt a kórházban voltunk. A betegfelvételen a nővér csak rámnézett (nyilván látta az óriási foltot a nadrágomon, a pelenka nem volt elég a magzatvízzel szemben), és kérdés nélkül nagyra tárta az ajtót.

Mindenféle papírokat kellett kitölteni (legalább elvonja az ember figyelmét), majd átöltözhettem a saját hálóingembe. Bár a nővér -illetve bocsánat, szülésznő- javasolta, hogy vegyek fel kórházit, mert úgyis csupa vér lesz, de az én komfortérzetemhez hozzátartozott a saját ruha. A férjem kapott egy eldobható papucs-félét meg kórházi köpenyt.

Közben hívták a dokimat, aki sajnos épp nem volt bent, de megígérte, hogy siet.

Bogi

Kaptam beöntést, ami egyáltalán nem vészes dolog. Szinte meg sem lehet érezni, még csak kellemetlennek sem mondanám. A szülésznő kérte először a beleegyezésemet, elmondta, hogy nyugodtan visszautasíthatom, de tapasztalatai alapján inkább javasolja. A borotválást megejtettem még otthon, így ezzel nem kellett bíbelődni.

Fájások ekkor még nem igazán jöttek. Fájt a derekam, kicsit görcsölgettem, de ezek még messze voltak a később, igazi fájásoktól.

Mikor beért a dokim, kézzel megvizsgált, mennyire vagyok nyitva. Ez nagyon fájt. Tartok tőle, hogy a megállapodásunk (szülési terv) ellenére egy kicsit tágítgatott kézzel is. Nem emlékszem már, mennyire is voltam ekkor kitágulva (talán kétujjnyira), de akkor elkeserítően kevésnek tűnt.

Az idő pedig lelassult. Hasamon a magzati szívhangot vizsgáló CTG-vel üldögéltem egy sort (minden rendben volt), majd miután levették, sétálgatni kezdtem a férjemmel, föl-alá, föl-alá, végtelen hosszú ideig. A fájások erősödtek, sűrűsödtek, de még mindig nem tartottunk a szülésnél. Legjobban akkor éreztem magam, amikor wc-re ültem -nem csináltam semmit, csak ültem, mert jól esett. Zuhanyoztam is, de az csak rövid időre adott enyhülést.

Hajnali 1 óra körül bekötöttek oxytocint, erre szinte már nem is emlékszem, csak arra, amikor berakták a kanült. Az idő és a tér valami ragadós masszává állt össze, képek villanak elő, mintha egyfajta félálomban történt volna minden.

Aztán 3 óra körül végre eltűnt a méhszáj. A szülőágyra feltették a kengyelt, nekem egy félig ülő helyzetbe kellett valahogy tornáznom magam, és nyomni, ahogy a természet megkívánta.

Szerda hajnalban, 3 óra 25 perckor világra robbant Bogi. Azt az édes hangot, ahogy kicsusszant, azt nem feledem soha. Rögtön sírni kezdett, nem tetszett neki, hogy a kényelmes meleg helyett éles fény, szokatlan szagok és környezet fogadta. Leszívták az orrát, majd rám tették egy kicsinykét, betakarva. Mi a férjemmel csak sírtunk, mi mást lehet ilyenkor tenni. Bogi-csomag kicsi volt, szutykos, de tökéletes.

Miközben megszületett a méhlepény (szerencsére egyben kijött), megmérték a kislányunkat. 3450 g és 52 cm. Kis töltött káposzta. A feje épp olyan kerek, mint ahogy az ultrahangon is látszott.

Sajnos volt gátmetszés is (azt nem éreztem, mikor), a varrás nem volt kellemes, mit szépítsük, fájt. De miután ez megvolt, végre megkaphattam a kislányomat, és csak öleltem, nézegettem az őrzőben töltött 2 óra alatt. Apa (igen, már Apa, én meg Anya) fényképezett, telefonált és boldog volt.

Így lettünk mi Család.

Értékelés
5 / 5 (43 szavazat alapján)
Témához kapcsolódó további cikkeink
Köröz a gólya 12. rész: KészülődésMegvolt nemrég a 30 hetes uh; minden rendben. Gondolom, ideje lenne lassan összepakolni a kórházi pakkom.
Köröz a gólya 13. rész:  Szülési tervMivel már igencsak a finisben vagyunk, készítettem egy szülési terv-féleséget. Inkább csak magamnak fogalmaztam meg, mit szeretnék és mit nem.
Fogamzásgátlás hormonmentesen: Lea(X)Azt mondják, egy nő két dologért tesz meg mindent: hogy legyen gyereke, vagy éppen ne. Bármelyik élethelyzetben is vagy, biztosan van olyan szakasza az életednek, amikor el kell gondolkodnod arról, hogyan védekezz.
Női naptárEgy nő életében fontos, hogy mindig tisztában legyen az utolsó menstruációjának időpontjával, ezért készítettünk egy nyomtatható kis naptárat.
A hozzászólások betöltése folyamatban van.

A hozzászóláshoz egy érvényes e-mail cím megadása szükséges, de ezt nem tesszük közzé. A hozzászólás maximum 255 karakterből állhat, és HTML tagek használatára nincs lehetőség benne.