Devecsery László versei

Itt a tél

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.

Tél

Ereszalja csendes,
alul fecskefészek,
szelíd hó takarja:
nem hallik az ének.

Előtte jégcsapok:
jéghegyek a mélyre,
szelek havat hoznak,
talán ma estére...

A kabát sétálni megy

A kabát sétálni indult: felöltözött.
Először az embert vette magába,
majd a nyakára sálat kötött.
Bütykös kezére kesztyűt húzott,
s fejére kalapot, jó nagyot:
hiszen az ember kopaszodott!

Végre ideje jött

Csillog minden ablak,
ahol fények égnek,
szép zöld karácsonyfát
rejtenek erkélyek.

Aztán elindulnak,
mintha lábuk volna,
jó meleg szobákba
vonulnak be sorba...

Délcegen megállnak,
díszekbe öltöznek,
végre ideje jött
szépségnek, örömnek.

Csillog minden ablak:
karácsonyfa fénylik,
csodáló örömmel
kisgyermekek nézik.

Karácsonyi éjben

Hópelyhek lobognak
pihekönnyű szélben,
fehér lesz az erdő
karácsonyi éjben...

Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják:
köszöntik az embert
és az ég királyát.

Világos az ablak,
arany szemmel néz rád,
felfénylő örömmel
hullanak a szikrák:

csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak,
betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

Betlehemben

Egyetlen istálló,
nincs hely nékik máshol!
Szélfútta menedék
szénából, szalmából...

Fényre sírt a Kisded,
eljött a szent idő,
Istentől elrendelt
fájdalmas-szép jövő.

Ringó bölcső helyett
jászol kicsi ágya,
nem jutott őnéki
pihe-puha párna.

Kis Jézus született,
világ megváltója,
barmok melegében
lepel takarója.

Mária nézi őt
féltő szeretettel,
József őrzi álmát
emberi meleggel.
ide jon a lenyeg

A bölcsek álma

Miközben pihentek:
angyal-álmot láttak:
angyal-álmot láttak!
Szólt az Úr angyala:
-Heródes házába
ne menjetek vissza,
ne menjetek vissza,
mert ő a kisdedet
meg akarja ölni,
meg akarja ölni,
hatalmat egyedül
ő kér tündökölni,
ő kér: tündökölni!

Hajnalok fényében,
játszó napsugáron,
játszó napsugáron,
titkukat őrizték
visszafelé-úton,
hazafelé úton:
három bölcs bandukolt
betlehemi úton...

Karácsony estéjén

Kanászok ostora
csördít az estére:
-Teljék el az ünnep
mindünk örömére!

Hullongál a hó is,
nagy szirom-pelyhekben:
van belőlük elég
fenn a fellegekben.

Karácsonyfa áll már:
szépséges menyasszony.
Csillagszórók gyúlnak,
fényük felragyogjon!

Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!

Lobogjon csak tovább
gyertyáinknak lángja:
EMBERI BÉKESSÉG,
KÖSZÖNTS A VILÁGRA!

Marcipán apó karácsonyfája

Híres cukrász
Marcipán,
nem jár soha
paripán!
Miért ülne
paripára?
Házában a
cukrászdája.

December van,
jön az ünnep,
ami kedves
a szívünknek!
Sülnek torták,
sütemények:
veszik, viszik
a vendégek.
Habkarika,
mézeskalács!
Kell-e ennél
nagyobb varázs?

Ám az idő
csendben haladt:
karácsonyig
is elszaladt.
A műhelyben
minden rendben,
ám otthon még
semmi sincsen!

-Fehér gyertya?
Szaloncukor?
Nincsen cukor?
Nincsen gyertya?
Lesz azért itt
karácsonyfa.
Különleges
karácsonyfa!
-így szólt apó,
fürgén szaladt,
ment a munka
percek alatt.

Ügyes kézzel
gyorsan haladt:
formált angyalt,
csinált gyertyát,
jászolba egy
kis Jézuskát;
szaloncukrot,
madarakat,
pici fénylő
csillagokat;
mesehangú
kicsi csengőt,
a mesében
szépen zengőt.

Mindjárt, mindjárt
este lett:
felesége
csengetett!
-Gyere, apó,
gyere fel,
a kis Jézus
oly közel!
Nékünk nincs még
karácsonyfánk,
felcsillagzó
karácsonyfánk!

Felszól apó
vidáman:
-Megyek rögvest,
szaladok,
szállok, mint az
angyalok.

Ment az apó,
sietett,
és vidáman
nevetett:
-Nézd csak, anyó,
cukor, gyertya,
marcipánból
van a forma...
Minden-minden
ehető
és a fára
tehető.

Elkészült a
karácsonyfa,
különleges
karácsonyfa.
Most meg apó
csengetett:
Bejöhettek,
gyerekek!

Csengőszóra
beszaladtak,
azután meg
elámultak!
Nem láttak még
ilyen csodát:
marcipános
karácsonyfát!

Apó, anyó
énekelt:
-Daloljatok,
gyerekek!
Karácsonyi
ének szállott:
betöltötte
a világot!

Hóvarázs

-Ezüstpitykés puha hó!
-Hóembernek volna jó!
-Éji csillag lesz a gombja!
-Északi szél el ne fújja!

-Ezüstpitykés pille-hó!
-Hóleánynak volna jó!
-Virágpehely hó-szoknyája!
-Ezüst-hold a könnyű párta!

-Ezüstpitykés puha hó!
-Hóembernek volna jó!
-Jégcsapból nő a szakálla!
-Jégvirágból a bundája!

-Ezüstpitykés pille-hó!
-Hóleánynak volna jó!
-Lenge szélből a haja!
-Hóemberé mosolya!

-Ezüstpitykés puha hó!
-Hóembernek volna jó!
-Ezüstpitykés pille-hó!
-Hóleánynak volna jó!

Ezüstpitykés puha hó,
ezüstpitykés pille-hó!
-Házaspárnak volna jó!

Téli játék

Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
szánkó előtt két ló.
Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
szól a csengő: jó, jó!

Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
ágakon hópihe;
hó, hó, hó, hó, hó, hó,
hull a hó mindenre.

Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
táncos szél kedvire,
hó, hó, hó, hó, hó, hó,
elröppen messzire.

Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
fenyőfa hegyire,
hó, hó, hó, hó, hó, hó,
karácsony elibe.

Hó, hó, hó, hó, hó, hó,
mennyi, mennyi jó, jó:
esik a, esik a
sok hó, hó, hó, hó, hó.

Millió jégvirág

Táncol a tél:
télben a szél,
szélben a hó,
hóban az ég,
égben a fény,
fényben az éj...

...és reggelre
millió jégvirág
díszíti karácsony
szikrázó ablakát.

Csengettyűk szavával

Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.

Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...

Kinn a Távol-Pusztán

Lobog a pásztortűz
messzire az éjben,
körötte pásztorok,
szelíd fényességben.

Szót ejtenek erről,
beszélgetnek arról;
felszikrázó fényben
hozzájuk angyal szól.

Elhozta a jó hírt:
Jézus születését,
s véle Föld-népének
megváltást és békét.

Harang szól valahol...

Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.

Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.

harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.

csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.

Messzi, távol innen,
betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.

A bölcsek látogatása

Megpihent a csillag
fenn a magas égen,
megállt egy ház fölött
betlehemi éjben.

Gyermeket találtak,
jászolba fektetve,
édes álmot aludt
istálló-melegbe'

Szája sarkán csepp tej,
- tán az előbb szopott -
megváltó szeretet,
mi világra hozott.

Köszöntést a bölcsek
szép szavakkal mondtak,
méltó ajándékul
drága kincset hoztak.

-Hosszú utat tettünk,
hogy meglássunk téged,
arany, tömjén, mirha
jár tőlünk tenéked.

-Távol napkeletről
nagy örömben jöttünk,
mindenek királya,
szent szóval köszöntünk.

Hódoltak, s elmentek
csendesen a bölcsek,
nehéz útjuk után
pihenni ledőltek.

A karácsonyi csillag

Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.
Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.

Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!
-Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.

Erdő szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!
Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!

-Égből szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!
Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!
Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:

száműznek a földi létbe,
fényed vesztő ember-éjbe,
száműzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!

-Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!

Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!
-A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!

...és a csillag Földre szállott,
erdő szélén kis ház állott...
Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengőszóra...
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.

Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.

A fa alatt? Ruha, játék,
mennyi-mennyi szép ajándék!
Egy kisfiú nézi, nézi,
tán e csodát meg sem érti!
Örül nagyon, szeme nevet,
aztán hullat nagy könnyeket,

hiszen beteg, akit szeret.
Ott fekszik a rozzant ágyban,
öreg dunna hajlékában,
karácsonyfa árnyékában.
A kis csillag odapillant,
szomorúság fénye villant,

mert akit ott ő meglátott:
idézett égi világot...
-Olyan ő is, mint nagyapó!
Segíteni, az volna jó!
Csillagfénnyel simogatta,
szeretettel szólongatta,

fénykezével gyógyítgatta.
Mesélt néki unokája,
dalt dúdolt a kicsi szája:
angyalkórus sem szól szebben,
szállt az ének, szólt a mennyben.
Karácsonyi éjszakában

csoda történt a kis házban:
nagyapónak szeme rebben,
karácsonyfát csodál csendben.
Szóra nyílik szája halkan,
mintha harang szólna abban,
s angyalszárny suhog magasban.

Decemberi fényességben,
odafenn a távol-égen,
szép karácsony estéjében,
örömkönnyet hullat szépen,
Fény-nagyapó csillag-éjben,
szép karácsony estéjében.

...és azon túl minden évben,
karácsony csendes éjben,
erdőszéli kicsi házban,
szent örömben, boldogságban,
karácsonyi csillag ragyog,
karácsonyi csillag ragyog...

Alsóőri dal

"Szálljatok le, szálljatok le,
karácsonyi angyalok!
Zörgessetek máma este
minden piciny ablakot!

Palotába és kunyhóba
nagy örömet vigyetek!
Boldogságos ünnepet!"