A látogatói élmény fokozása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Az oldal további böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom További információ
Tyukanyo.hu
Versek, mesék, receptek, gyűjtemények, listák, ünnepi ötletek, kézműves leírások tyúkanyóknak és kiscsibéknek!
www.tyukanyo.hu

Válság: megoldások az egyén szintjén

Ott lebeg mindannyiunk feje felett a fekete szó: válság. Mindenki félti az állását, a megszerzett javait, a családi békéjét.
 

Tennünk kell valamit ellene, ezt jól tudjuk. Spórolunk, ahogy tudunk, lemondunk nem nagyon fontos dolgokról, alábbhagynak az igényeink. De mit tehetnénk ezen is túl? –legyintünk lemondóan. Nagyon is sokat.

  • Ne hagyjuk el magunkat. Nincs nagy baj. Legyen ez a mantránk. Tudunk tenni ellene. Szóval, tettel, gondolatokkal. Voltunk már nagy katymaszban máskor is, nem igaz? Most sincs nagy baj. Mikor éltünk már át bármilyen jellegű válságot? Hogyan kerültünk akkor ki belőle? Milyen túlélő technikáink vannak, amit ideje magunkban felszabadítani? Írjuk le, hogy tisztán láthassuk.
  • Ha elvesztettük a munkahelyünket, hagyjunk időt a meggyászolására, de ne süppedjünk ebbe bele. Végig kell gondolnunk, ha kell, százszor, ezerszer is naponta, mit akarunk. Alkalmazottak akarunk-e lenni, avagy a magunk lábára állni. Használjuk ki a kapcsolatainkat, akkor is, ha régiek, akkor is, ha felszínesek; sohasem tudhatjuk, ki által érkezik a segítség.
  • Gondoljuk végig: milyen szakmát képzeltünk el magunknak gyerekként? Azt, amit jelenleg is űzünk, vagy valami egészen mást? A jelenlegi munkánk, szakmánk örömet ad nekünk? Elégedettséggel tölt el? Nem késő váltani, ha csupa nemmel válaszolunk ezekre a kérdésekre. Soha nem késő váltani. Szeretnünk kell magunkat annyira, hogy nem gyötörjük egyetlen testünket és szellemünket olyan munkával, amit mi magunk sem becsülünk.
  • Tegyünk valamit embertársainkért, hiszen lokálisan cselekszik az, aki globálisan gondolkodik. Nem kell nagy dolognak lennie: vigyünk sütit a szomszéd bácsinak, vigyázzunk szívességből a barátnőnk gyerekeire csak úgy, adjunk kölcsön egy jó könyvet. Nem mesebeli a fordulat: jótett helyébe jót várj. Ha mi kedvesek, empatikusak vagyunk másokkal, mindig megtérül. Ugyanakkor szabaduljunk meg az energiavámpíroktól, akik csak a panaszkodásban lelik a megnyugvást, nem nézve azt, mekkora terhet pakolnak ezzel másokra. Nem kell mindenkit szeretnünk, és bennünket sem kell mindenkinek szeretnie.
  • Kapaszkodjunk a családunkba. Keressük a kapcsolatot a szüleinkkel, nagyszüleinkkel; hallgassuk meg gyerekeinket, bármilyen kicsik is, ne hagyjunk magunktól eltávolodni senkit csak azért, mert "válság van”.
  • Rakjunk rendet magunk körül is, ha rendezett a lakásunk, könnyebb rendezni a gondolatainkat is. Ne őrizgessünk felesleges holmikat. Amit már több, mint 1 éve nem használtunk, nem hordtunk, ajándékozzuk vagy adjuk el.
  • Tanuljunk. Van-e jobb motiváció a tanulásra, mint a továbblépés szándéka? De nem kell ennek egy új szakmának, vagy egy új nyelvnek lennie. Megtanulhatunk horgolni, kenyeret sütni, virágágyást készíteni, kályhát építeni... annyi minden van, amit még nem próbáltunk ki az életben.
  • Legyen hobbink. Bármi, amitől jól érezzük magunkat, közösségbe kovácsolhat minket hasonszőrű embertársainkkal. Olyan tevékenység, ami kikapcsol minket a mókuskerék taposásából, életörömöt ad, energiával tölt fel. Fedezzük fel újra a könyvtárakat. Egy hobbi nem feltétlenül kell hogy különösebb költséget jelentsen a családi kasszában.
  • Vissza a természethez. De legalábbis a természetbe. Ki vitatná, hogy az erdőnek már a látványa is nyugtatólag hat, a jó levegőről már nem is beszélve? Együnk sok zöldséget, gyümölcsöt –de ne primőrt!-, magvakat, csírákat. Csíráztatni például olyan egyszerű, még a gyerekeknek is jó móka.
  • Mindig jusson időnk magunkra. Nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert csak úgy működhetünk testi-lelki harmóniában, ha jó ételeket eszünk, eleget alszunk, szánunk időt a hobbinkra, kikapcsolódásra. Ez nem önzés. Erre mindenkinek szüksége van.
2009. Április 25., 09:19
Értékelés
3 / 5 (34 szavazat alapján)